A mag­yarorszá­gi görög közösség olyan történel­mi és kul­turális örök­séggel bír, ame­ly több évszázadon átív­el. Már a hon­foglalás előt­ti idők­ben is kapc­so­lat­ban áll­tak őseink a bizán­ci kereszténységgel, Szent Cir­ill és Metód tanítá­sai révén. A görög szerzete­sek és hit­térítők jelen­léte az Árpád-kor kolostoraiban, a nyelvi és val­lási kapc­so­la­tok, valamint a bizán­ci örök­ség mind-mind hoz­zájárul­tak ahhoz, hogy a magyar–görög kapc­so­la­tok mély történel­mi gyök­erekkel ren­delkezzenek.

A 17–18. század­ban új fejezet nyílt: görög kereskedők érkeztek a Kár­pát-medencébe, és főként Pesten, Miskol­con, Kecskeméten és Szege­den telepedtek le. Kiemelkedő szerepük volt a dohány‑, bor- és gabonakereskedelem­ben, nevüket ma is őrzik a „Görögszál­lás” és „Görög­tanya” helyn­evek. E gaz­dasá­gi jelen­lét mel­lett kul­turális és val­lási közösségeket is létre­hoz­tak, tem­plomokat, iskolákat, kávéháza­kat alapí­tot­tak.

A második világháborút követő görög pol­gárháború újabb sors­for­dulót hozott: Mag­yarország közel 7000 menekült­nek adott otthont. Beloian­nisz falu mega­lapítása, a budapesti görög koló­nia kialakulása és a görög gyer­mekot­thonok megsz­ervezése mind azt mutatják, hogy a mag­yar tár­sadalom képes volt együt­térzés­sel és nyi­tottság­gal fogad­ni a rás­zorulókat. Az egyko­ri menekül­tek­ből mára a mag­yar közélet, művészet és tudomány meghatározó szere­plői let­tek.

A görög közösség jelen­leg is aktív: működik orszá­gos önko­r­mányzatuk, kul­turális egyesületeik, táncc­so­port­jaik, nyel­vok­tatási intézményeik és lap­jaik. Példát mutat­nak abban, hogyan lehet egysz­erre őrizni a gyök­ereket és beilleszked­ni egy új hazá­ba – nem elveszve, hanem gazdagít­va azt. A Nemzetiség.hu nevében köszönetet mon­dunk min­dazért, amit a görög közösség hoz­záadott Mag­yarország kul­turális és emberi térképéhez. Köszön­jük, hogy velünk éltek és hogy közösen for­máljuk ezt az orszá­got – múlt­ból, hagy­omány­ból és remény­ből jövőt építve.

Mar­czin­ka Mátyás
a nemzetiseg.hu alapító­ja