Gertenye­si Hol­lósy Simon (Mára­marossziget, 1857. február 2. – Téc­ső, 1918. május 8.) örmény születésű mag­yar fes­tő, isko­laalapító. Születési neve: Kor­bu­ly, az örmény Chorib­an család leszár­ma­zot­t­ja. 

Apja id. Hol­lósy Simon (1810–1879) kereskedő volt, aki 1848 után vál­toz­tat­ta Kor­bu­lyról Hol­lósyra a nevét. Budapesten a Mintara­jziskolában, majd München­ben Gabl és O. Seitz mel­lett tan­ult, s 1885-ben tűnt fel Ten­ger­i­hán­tás c. képév­el. Isko­lateremtő fes­tő lett, a müncheni akadémikus stílus­sal szem­ben 1886-ban mega­lapí­tot­ta müncheni magániskoláját, ame­ly hamarosan híres lett, köré­je cso­por­to­sul­tak az újat akaró fiatal fes­tők. 1894-ben egy fél éven keresztül Csontváry Koszt­ka Tivadar is nála tan­ul­ta a fes­tőművészetet. Rud­nay Gyu­la is tanítványa volt mind München­ben, mind Nagy­bányán. 1896-ban Hol­lósy Fer­enczy Károllyal, Réti István­nal, Thor­ma János­sal, Iványi-Grün­wald Bélá­val mega­lapí­tot­ta a nagy­bányai művésztelepet, s a továb­bi­ak­ban a nyarakat ott töltötte müncheni iskolájá­val.

Tanítói működése felemésztette ere­je javát, a müncheni, a nagy­bányai iskolában is ő volt a mester. Nagy­bányát 1902-ben hagy­ta ott, az ottani érzéke­ny művés­zlelkekkel nézeteltérése támadt, ő maga is érzéke­ny, nehéz ter­mészetű művész volt. 

Örmény alkatára és vérmérsékletére utalnak több ízben is pályatársai.

Fer­enczy Valér: „Erős, mag­as, vál­las alak; szép örmény fej, nem is annyi­ra szép, mint érdekes; egzotikus kalóztí­pus, nagy sötét, dülledt szem, markáns orr, szén­fekete, ren­detlenül arcá­ba lógó haj.” (A régi Nagy­bányáról. Nyu­gat, 1931. 301–307)

Réti István: „Kékesfekete, hul­lá­mos, dús haját hom­loká­ba fésülve hord­ta, s ebből az éj sötét keretből éle­sen vált ki sápadt, egyszínű arcbőre, ame­lyre pirossá­got nem fes­tett soha a nap, sem a bor, sem az indu­lat. A haragtól még csak sápad­tabb lett. Ren­des arck­ife­jezése szomorkás volt. Óriási szeme göm­b­je kissé bandzsalít­va nézett, és hogy­ha mosoly­gott, nedves fény­ben csil­l­o­gott.” (A nagy­bányai művésztelep. I.m. 66.)

1903-tól nyaranként nem Nagy­bányára, hanem Fonyó­dra, Vaj­dahun­yadra, majd rövid megsza­kítá­sokkal Téc­sőre vitte müncheni iskolájá­nak növendékeit. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket fes­tett parasz­tokról, cigányokról, katonákról, ihlette a meg­művelt föld, a haz­ai táj és hazánk nagy történel­mi eseményei. Hol­lósy nagy­bányai tevékenysége és a nagy­bányai művésztelep zárt fel­lépése nagy­ban hoz­zájárult a müncheni nat­u­ral­ista és a párizsi plein air stílu­son belül és ahhoz képest egy ben­sősége­sebb, lírai, tájhoz kötött real­isztikus művészeti stílus kialakításához és annak elfo­gad­tatásához a budapesti közön­ség körében.

1902 után főleg München­ben és Téc­sőn taní­tott és fes­tett, végül már csak Téc­sőn, itt érte a halál 1918-ban. Szülővárosában, a mára­marosszigeti kato­likus temetőben helyezték örök nyu­ga­lom­ra.

For­rás: Wikipé­dia