A mag­yarorszá­gi szlovák közösség évszázadok óta szerves része hazánk soknemzetiségű kultúrájá­nak. Őseik a török kiűzése után, főként a túl­népesedett észa­ki várm­egyék­ből – mint Bars, Nyi­tra, Hont vagy Trenc­sén – települ­tek át a Kár­pát-medence közép­ső és déli területeire. A 18. század során letelepedtek a Pil­is­ben, az Alföldön és Észa­kkelet-Mag­yarország egyes vidékein, ahol önál­ló szlovák nyelvű fal­vakat és közösségeket hoz­tak létre. E történel­mi örök­ség nap­jainkig meghatároz­za jelen­létüket.

A mag­yarorszá­gi szlovákok a 20. század viharos eseményei – különösen a második világháború utáni lakosságc­sere – ellenére is megőrizték iden­titá­sukat. Bár szá­mos településüket és közösségüket súj­tot­ta a kitelepítés, sokan hűek marad­tak mag­yarorszá­gi otthonaikhoz, föld­jükhöz, kultúrájukhoz. A rend­sz­ervál­tozást követően megerősödött az iden­titásőrzés, sor­ra alakul­tak meg a szlovák nemzetisé­gi önko­r­mányza­tok, kul­turális egyesületek, és új lendületet kapott az anyanyelvi oktatás is.

A szlovák közösség egyik leg­nagy­obb értéke a gazdag néphagy­omány, ame­ly a nyel­ven túl meg­je­lenik az építészetben, népvise­let­ben, zenében és gasztronómiában is. Békésc­sa­ba, Pilis­szen­tk­ereszt, Tótkom­lós vagy Pilisc­sév nem­c­sak a szlovák kultúra föl­dra­jzi közpon­t­jai, de példái annak is, miként lehet a hagy­ományokat a jelenbe és a jövőbe átmenteni.

A mag­yarorszá­gi szlovákok egysz­erre büszkék gyök­ereikre és nyi­tot­tak a közös jövő építésére. Több­nyelvűségük, val­lási sok­színűségük, valamint közössé­gi össze­tartá­suk hoz­zájárul­nak a mag­yar nemzet kul­turális gazdagságához. Köszön­tjük a szlovák nemzetiséget, és öröm­mel járu­lunk hoz­zá és mutatjuk be múltjukat, jelenüket és értékeiket ezen a portálon is – ablakot nyit­va ezzel a kultúrájuk iránt érdek­lődők számára.

Mar­czin­ka Mátyás
a nemzetiseg.hu alapító­ja