Komi­tasz, születési nevén Soghomon Soghomon­ian, örmény nyel­ven: Կոմիտաս; (Töröko­rszág, Kütahya, 1869. október 8. – Párizs, 1935. október 22.) örmény pap, zenész, zenesz­erző, hangsz­erelő, énekes és kórusmester, aki az örmény nemzeti zeneisko­la alapítójá­nak tekinthető és elis­merten az etno­muzikoló­gia egyik úttörő­je. Komi­taszt az örmény népirtás ide­jén az oszmán kor­mány – több száz örmény értelmisé­giv­el együtt – 1915 ápril­isában letartóz­tat­ta és lágerbe szál­lí­tot­ta. Hamarosan szabadon engedték, miv­el a bizony­ta­lan körülmények alatt súlyosan meg­betegedett. A Kon­stan­ti­nápoly­ban levő ellen­séges környezet és a hoz­zá eljutó tömeges örmény mészár­lá­sokról szóló hírek tovább ron­tot­ták töréke­ny men­tális állapotát. Először 1919-ig egy török katon­ai működtetésű kórház­ba helyezték, majd a párizsi pszichiá­tri­ai kórháza­i­ba helyezték, ahol élete utol­só éveit szenvedés­sel töltötte. Komi­taszt széles kör­ben a népirtás mártír­jaként tek­in­tik, és a művészetben az örmény népirtás egyik leg­fontosabb szim­bólumaként ábrá­zolták.

Sirusho egy Komi­tasz által gyűjött munkadalt használt fel előadásában, melynek címe: Pre­gomes (a pre gomeskife­jezés­sel a biv­a­lyt nos­zo­gatják, buzdítják szán­tás közben).

Komi­tas gyűjtés örmény popzenévé téve – Nubar Nubar, ez már valóban nép­dalfel­dol­go­zás, és nem pusztán utánérzés: