A Maszol.ro oldalon jelent meg a beszél­getés Bogos Mária tanárnőv­el, aki könyvet is írt a csík­szépvízi örmény közössé­gről. A beszél­getés­ben szá­mos érdekesség elhangzik a csík­szépvízi örményekkel kapc­so­lat­ban.

Az örmények a területen voltak már, mielőtt a fejedelem letelepedési engedé­lyt adott, ugya­nis a gyime­si-szoro­son keresztül érkeztek oda. Miv­el nem volt az örményeknek föld­jük ezért álla­tokkal kezdtek keresked­ni. Szor­gosan dol­go­z­tak, ame­lynek köszön­hetően vagy­on­ra tet­tek szert. Az idő múlásá­val üzleteket nyi­tot­tak, így a település főterén talál­ható legtöbb épület örményeké volt, ame­lyek­ben külön­féle boltokat és kasz­inót működtet­tek. Majd később már külön­féle intézményeket, nyomdát, szín­házi tár­su­la­tot és iskolát hoz­tak létre. A szor­ga­lom­nak és a jó üzleti érzéknek köszön­hetően az örményeknek az élen jár­tak. Már akkor saját­fe­jlesztésű ára­muk volt és 1928-ban rádiót is vásároltak maguk­nak.

A szor­gos mun­ka mel­lett kiemelten fontosnak tar­tot­ták a gyerekek tanít­tatását, így nagy­on sok ügyvéd és orvos került ki közülük. A saját gyerekeik mel­lett iskolájuk­ba jár­tak a helyi erdé­lyi gyerekek is. Mária tanárnő elmondása alapján a településen mára már csak az épített örménység maradt fenn, mert a helyi örmények kihal­tak vagy elmentek. A faluban Zakar­iás Péter volt az utol­só erdé­lyi örmény, aki beszélt és írt anyanyelvén. Azon­ban az örmény kultúra nem tűnt el tel­je­sen, ugya­nis a helyiek szá­mos dol­got átörökítet­tek és magukévá tet­tek, ilyen például a huru­tos leves készítése is.

Amen­ny­iben a videó nem tölt be az oldalon ide kat­tint­va tud­ja meg­nézni.