Népszerű programsorozat indult novemberben, amelyet a Fővárosi Örmény Önkormányzat, folytatni fog idén is. Első két alkalommal Józsefvárosban jártunk, több, mint 60 résztvevő tetszésére. Legközelebb márciusban indulunk útnak, a közös sétákról meghívóban küldünk értesítést. Most néhány gondolatot közlünk az elhangzottakból Kali Kinga diaszpóra-kutató munkája nyomán.
Tematikus várossétákat tartott a Józsefvárosi és Fővárosi Örmény Önkormányzat. A november 21-i és a december 3-i események témái a 19. század második felében, valamint a századfordulón és a 20. század elején élő örmények társadalmi felemelkedésének útjai és integrációs stratégiái voltak. A séták az egykori magyarörmény politikusokról, költőkről, írókról szóltak. Az ikonikus épületek, egykori intézmények, irodalmi kávézók bejárását irodalmi művek felolvasásával tettük élvezetessé. A séta megalkotója Kali Kinga író, antropológus, diaszpóra-kutató, akinek aprólékos és nóvumokkal teli háttérkutatásai valósággal időutazásban részesítették a résztvevőket. A programok Bence Balázs hivatásos idegen-vezető kalauzolásával indultak. Balázs Szenkovits Ilona dédunokája, aki Szenkovits Marcinak, Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotafüzére hősének legkisebb húga. Így örmény gyökerű tagunk is egyben.
Magyarörmény értelmiségiek – írók, művészek
A Palotanegyed egyik része volt a palotákkal hivalkodó Mágnásfertály, másik a művésznegyed, ahol művészek laktak. Törzshelye és munkahelye volt itt Bányai Elemérnek Zubolynak és Ady Endrének, valamint Törös Tivadarnak, aki itt is lakott. Ady saját bevallása szerint, anyai ágon örmény gyökerű volt, a Gáborián család leszármazottjaként. Magát keleti emberként szerette aposztrofálni, ugyanakkor az irodalomtörténet nem foglalkozott ennek kutatásával részletesen. Az eseményen ezen írók, költők tollából olvastunk fel szemelvényeket.
Politikusdinasztiák léteztek: ország-gyűlési képviselők és miniszterek
1848 és az I. világháború között, 68 országgyűlési képviselő örmény eredetét tudtuk megállapítani, ezalatt a forrásadottságok miatt az illetők apai ágon kimutatható örmény származását értjük.
Ez persze nem jelenti azt, hogy – újabb források előkerülésével – ne lehetne ez a szám néhány fővel még nagyobb. Mindazonáltal igen szembeötlő az örmény származású politikusok magas száma. Az 1900-as évek elején Magyarországon élt örmény származású személyek száma a legoptimistább becsléssel sem tehető 10-15 ezernél magasabbra, ami az akkori összlakosságnak kevesebb mint 0,1%-a lehetett. Ehhez képest a magyar parlament képviselőinek mintegy 3%-a volt örmény gyökerű, ami tehát kb. 30-szoros túlreprezentációt jelent! Mindez jól mutatja, hogy az örményeknek sikerült a magyarországi politikai elitbe integrálódniuk. Sikeres, de a többség által sokszor támadott asszimilációjukkal magyarázható, hogy éppen a dualista időszak utolsó parlamenti ciklusában emelkedett legmagasabbra az örmény országgyűlési képviselők száma.
A korszak egészét tekintve a legtöbb képviselő a két erdélyi örmény centrumból, Szamosújvárról és Erzsébetvárosból, valamint a Bánságból származott, a megválasztottak többsége innen került ki. A képviselői ház miatt több magyarörmény politikus is, a mostani Bródy S. utca egykori kövét koptatta. Gopcsa László, Gajzágó Salamon, Gorove Antal, Lukács Béla, Karátsonyi Guidó, stb. – valamint Törös Tivadar, akinek elsődleges írói tudománya volt kigúnyolni a magyarörmény politikusokat.
68 magyarörmény a parlamentben
Az 1848-as forradalomban az örmények is aktívan részt vettek (a két magyarörmény aradi vértanú, Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815–1849), és Kiss Ernő honvéd altábornagy (1799–1849) neve említendő itt) – és ezt a tényt Bécs árulásként kezelte és megtorolta. Később elveszítették privilégiumaikat, iskoláikat Erdélyben.
A séták néhány állomása
A csapat a Guttenberg térről indult, ahol még 1914-ben is egyszintes házak sorakoztak. Az első állomás az Öreg Kéményseprőhöz vendéglő, majd a Nemzeti Múzeumhoz mentünk tovább, ami akkoriban a művésznegyed központja volt, Megnéztük a régi képviselőházat, ami jelenleg Olasz intézetként működik.
