A józse­fvárosi ren­dezvény­helyszínre nagy szám­ban érkeztek az örmény közösség tag­jai. A bogrács­ban már főtt az ádzsáb­szándán, a gazdag, örmény zöld­séges leves, for­gott a nyár­son a saslik. 

A ren­dezvény kul­turális „fogá­sai” között lépett fel dr. Tóth Moni­ka, aki csodás örmény táncá­val elkápráz­tat­ta a közön­séget. Moni­ka arról, mi volt, ami arra ösztönözte, hogy örmény tán­cot jár­jon, így mesélt: „Bará­tokon keresztül ismerkedtem meg az örmény kultúrá­val, részt vet­tem sok örmény kul­turális pro­gra­mon: így kezdődött tisztelet­be­li „örménységem”. Rengeteg videót néztem, tan­ul­tam – végül készítet­tem egy saját cso­por­tos tánck­o­re­ográ­fiát, majd felkérést kap­tam egy önál­ló táncelőadás­ra. Örmény barát­tól kap­tam egy 100 éves csodálatos fel­ső öltözetet, a töb­bit (ruhát, fáty­lat, tiarát) saját mag­am készítet­tem ere­de­ti örmény fotók alapján. Ma már két tel­jes örmény tradi­cionális tán­cruhám van, reper­toáro­mat is folyam­atosan bővítem.” Moni­ka úgy fogal­ma­zott: A tánc a szerelem az életem­ben – amikor tán­colok, lélek­ben örmény vagyok – csodálatos élmény szá­mom­ra is.

A kul­turális cse­megék után az időközben megérkezett fél dis­znó bon­tásában, darabolásában, előkészítésében vet­tek részt nagy öröm­mel a jelen­lévők; a coca részeiből pedig újabb ínyc­sik­landó ételek kerül­tek bogrács­ba: készült ángádzsábur leves, a darált hús­ból kol­bász, a zsíros­ab­b­jából töpör­tyű. Finom sütemények, jóízű beszél­getések, nevetések kísérték a tél­temető ren­dezvényt.

_{Kiemelt és egyéb képek: Grig­or Csa­ba}