Egy 81 éves roma ass­zonyt nem engedtek fizetni egy miskol­ci szu­per­mar­ket­ben, mert a pénztáros ránézésre feltételezte, hogy nincs ele­gendő fedezet a bankkár­tyáján. Bár az áruhá­zlánc hivat­alosan boc­sá­na­tot kért és bel­ső vizs­gála­tot indí­tott az eset rávilágít arra a szomorú valósá­gra, hogy a hétköz­napi előítéletek és a rejtett dis­zkrim­iná­ció továb­bra is jelen van­nak a tár­sadalom­ban. Mar­czin­ka Mátyás írása.

Három hét­tel ezelőtt mél­tat­lan helyzetbe került egy 81 éves roma nő – Orsós János tanár és roma aktivista éde­sany­ja – a miskol­ci Bükk Áruházban talál­ható SPAR üzlet­ben. A kasszához érve a pénztáros meg­ta­gad­ta tőle a vásár­lás lehetőségét, és elvette tőle az árukat. A panaszkönyvbe kerülő bej­e­gyzés szerint a dol­go­zó „nem hitte el neki, hogy ki tud­ja fizetni a megvásárol­ni kívánt élelmisz­ert, mond­ván, hogy biz­tosan nincs a kár­tyáján pénz”.

Az idős ass­zony­nak ezt követően el kel­lett hag­y­nia a boltot.

Az érin­tett nem hagy­ta anny­iban az egyértelműen sértő inci­denst, és a vásár­lók könyvébe rögzítette panaszát, rámu­tat­va az eset való­di moz­gatórugójára. „Valójában azért nem hitte el, mert 81 éves roma nő vagyok.” 

A vállalat reakciója és a vizsgálat eredménye

Az eset napvilá­gra kerülését követően a SPAR Mag­yarország Kereskedel­mi Kft. bel­ső vizs­gála­tot indí­tott, melyről a 24.hu újságíró­ja kérdezte a vál­lala­tot. Maczel­ka Márk, a vál­lalat kom­mu­niká­ciós vezető­je hangsú­ly­oz­ta, hogy a cég a leghatáro­zot­tab­ban elítéli a dis­zkrim­iná­ció min­den for­máját. A nyi­latkozat kitért arra is, hogy a vál­lalat esé­ly­e­gyen­lősé­gi ref­er­enst alka­lmaz, mag­a­tartáskódexszel és Etikai Bizottság­gal ren­delkezik. Emel­lett érzékenyítő tréningeket tart a munkatár­sak­nak a hason­ló esetek elk­erülése érdekében.

A lefoly­ta­tott bel­ső vizs­gálat végül megál­lapí­tot­ta, hogy a pénztáros megsértette a vál­lalat bel­ső szabályait. Bár az áruhá­zlánc hivat­a­los álláspon­t­ja szerint a szabályszegés „nem dis­zkrim­i­natív alapon történt”, a cég megtette a szük­séges munka­jo­gi lépéseket.

A dol­go­zó kife­jezte sajnálatát, a SPAR pedig hivat­alosan is boc­sá­na­tot kért az idős ass­zonytól.

Orsós János szer­dai Face­book-bej­e­gyzésében megerősítette: éde­sany­ja megkap­ta és elfo­gad­ta a hivat­a­los boc­sá­natkérést. A történet poz­itív for­du­la­ta, hogy az idős ass­zony azó­ta ismét vásárolt az érin­tett üzlet­ben, ahol elmondása szerint ezút­tal „fölöt­tébb ked­vesek voltak vele”.

Mi a történet tanulsága?

Bár az ügy végül meg­nyug­tató lezárást kapott, az eset túl­mu­tat egy egysz­erű bolti inci­densen. A feltételezés, vagy éppen a vásár­lóban meg­je­lent érzés, misz­erint egy idős roma szár­mazású nő kár­tyáján „biz­tosan nincs pénz”, rávilágít azokra a mélyen gyök­erező, gyakran tudat­ta­lan előítéletekre, ame­lyekkel a nemzetisé­gi kisebb­ségekhez tar­tozók­nak nap mint nap szem­besül­nek.

Ezek az előítéletek ott lap­pan­ganak a hétköz­napi inter­ak­ciók­ban, és pil­lana­tok alatt kirekesztő, mega­lázó helyzeteket terem­thet­nek.

Ugyanakkor a történet fontos prece­denst is teremtett. Meg­mu­tat­ta, hogy az érdekérvényesítés­nek van helye és értelme. A panaszkönyv tudatos használa­ta, a tran­sz­parens kom­mu­niká­ció és a nyil­vánosság ere­je együtte­sen képe­sek kikénysz­eríteni a felelősségvál­lalást. Az áruhá­zlánc gyors reagálása, az érzékenyítő tréningek fontosságá­nak hangsú­ly­ozása, és a hivat­a­los boc­sá­natkérés egy olyan vál­lalati kultúra irányá­ba mutat, ame­ly haj­landó tan­ul­ni a hibáiból.

A végső tanul­ság azon­ban az egész tár­sadalom­nak szól, amíg valakinek a fizetőképességét a kora és a szár­mazása alapján íté­lik meg a kasszánál, addig a dis­zkrim­iná­ció elleni küzdelem nem ért véget.