A mese három örmény testvér­lányról, az ő hétköz­napi életükről szól. Az otthon végzett ház­imun­ka unalmában egymást pajkosan hec­celve próbál­nak némi vidám­sá­got csem­pészni min­den­nap­jaik­ba. Közben per­sze ábrán­doz­nak pic­it. Álmod­oz­nak egy szebb vilá­gról, csodás palotáról, szerelem­ről, ízletes ételekről, éppen ki, éppen miről. Egymás­nak mesé­lik el saját fan­táz­iájuk legszebb történeteit, ám vala­h­ogy mindig vis­sza­húz­zák egymást a valóság tala­jára, a kemence melegéhez, a mun­ka unalmá­ba. Egysz­er csak, ami eddig pajkos játék­nak tűnt, egy szem­pil­lan­tás alatt igaz­zá válik Egysz­eriben megvál­tozik min­den. Vala­mi rend­kívüli történik. Hirte­len a lányok bátorságuk és saját vágyaik próbájá­nak lesznek kitéve. Főhő­seink képzeletében sem történik min­den egysz­erűen, az álom­ban élnek ugyan, mégsem olyan álom­sz­erű az ottani élet. A lányokat szeretetük és egymás irán­ti tisz­ta szívük, erős hitük segíti tovább az álomképek sűrű ösvényein. De vajon sikerül‑e meg­menteniük Gigoszt, álmaik megtestesítőjét?

Ez a megkapó történet, ez a különös mese tár­su­latunk előadásában szó szerint körül öleli a nézőközön­séget, – a gyerekek a külön­féle helyszínek között a földön elhe­lyezett párnákon ülnek, körülöt­tük ját­szódik az előadás – ezzel aktív résztvevőjévé teszi a gyer­me­ki álmod­ozókat. Az ábrán­dos mese körülöt­tük, ezál­tal velük is megtörténik. A várat­lan kalan­dokkal tarkí­tott utazá­sukat külön­leges, varázs­latos zene kíséri. Ebben a kife­jezetten kama­raszín­házi csodás álomvilág­ba hívunk utazás­ra min­den gyer­meket és min­den gyer­mek lelkű fel­nőt­tet. A gazdag színvilág, a harsány színekkel díszített mese­biro­dalom, a finom illa­tok, a díszes jelmezek és a dalok mind-mind az átlényegülést segítik. Az előadás fő elképzelése, hogy a gyerekek a szín­térbe való belépésükkor már érez­zék a különös mese­biro­dalom atmoszféráját, kön­nyen bele­he­lyezked­jenek a mese világá­ba. Figyelmüket már a helyet foglaláskor felkelti az élő múzeum, mesés fény, hang, illat és látványvilág, mintha épp egy történet közepébe csöp­pen­tek vol­na. Az előadás vége felé fris­sen készült ételek­ből kap­nak csipeget­ni valót. Az esemény egy közös tánc­cal zárul. Szín­házunk így szeretné a gyer­mekek­ben lévő kívánc­sisá­got és nyi­tottsá­got megköszön­ni, és egy maradandó élmén­nyel gazdagí­tani kis álomviláguk vagy éppen valóságuk pil­lanatait.

A darab író­ja Tamás Toth­ion, aki Hov­annes Tuman­jan, örmény szár­mazású író Gigosz című meséjét vette ala­pul. Zenéjét Kecskeméti Gábor és Juhász Endre szerezte.