Hagh­pat (örményül Հաղպատ) falu az észak-örmény Lori tar­tomány­ban, nem messze Alaver­di városától és a grúz határtól. A hegyvidé­ki falu egy szik­lac­súc­sok­tól és mély folyóvöl­gyek­től övezett fennsíkon talál­ható. Sanahin és Akn­er fal­vak, valamint Alaver­di egyes részei látótávol­sá­gon belül a fennsík más részein talál­hatóak, azon­ban mély folyóvöl­gyek választják el őket. A falu alig prof­itál a Hagh­pata­vank kolostor-együttes tur­iz­musából, a lakosok nagy része állat­tenyésztés­ből él, néhányan Alaverdibe jár­nak be dol­go­zni, míg mások a környező erdők­ben sze­dret, somot gyűjtöget­nek és ezt adják el a pia­con. Vízért a falu lakói a szám­ta­lan hegyi for­rás valame­lyikéhez jár­nak.

Hagh­pat falu az ott talál­ható Hagh­pata­vank (Հաղպատավանք) kolo­stor­e­gyüttes révén ismert, ame­lyet a 10. század­ban alapí­tot­tak és ame­ly a Sanahin-kolostor­ral együtt a Világörök­ség része. Az építkezést a Bagrati­da-uralkodóház ide­jén kezdték el Kr. u. 970 körül. A kolostor régeb­bi részét, a Surb Nshan tem­plo­mot (Szen­tk­ereszt-tem­plom) 991-ben fejezte be az örmény építész Trdat. A kolostor az Örmény Apos­toli Egy­ház tula­j­dona. A kolostor területén talál­ható néhány khac­skar (emlékkő díszes véset­tel, általában kereszt for­mában) és több püspök sírhe­lye is. Az együttes a közép­ko­ri örmény építészet kiemelkedő példá­ja.

Itt élt Sza­jat Nova, az örmények leg­nagy­obb költő­je. (Asug, az örmény iro­dalomtörténet a leg­nagy­obb örmény ének­mondóként tart­ja szá­mon. Az asug vagy ásik műköltészet arab-perzsa fogan­tatású, lant­tal kísért, ének­szó­val előadott dalköltészet, ame­ly a 14. századtól kezdve egyre széle­sebb kör­ben hódít teret a Közel-Keleten.) És itt is halt meg egy mészár­lás­ban. Paradzsanov itt for­gat­ta Sza­jat Nova című kul­tikus filmjét az asug életéről, ame­lyet man­ap­ság mi A gráná­tal­ma színe címen ismerünk.