Egy 81 éves roma asszonyt nem engedtek fizetni egy miskolci szupermarketben, mert a pénztáros ránézésre feltételezte, hogy nincs elegendő fedezet a bankkártyáján. Bár az áruházlánc hivatalosan bocsánatot kért és belső vizsgálatot indított az eset rávilágít arra a szomorú valóságra, hogy a hétköznapi előítéletek és a rejtett diszkrimináció továbbra is jelen vannak a társadalomban. Marczinka Mátyás írása.

Három héttel ezelőtt méltatlan helyzetbe került egy 81 éves roma nő – Orsós János tanár és roma aktivista édesanyja – a miskolci Bükk Áruházban található SPAR üzletben. A kasszához érve a pénztáros megtagadta tőle a vásárlás lehetőségét, és elvette tőle az árukat. A panaszkönyvbe kerülő bejegyzés szerint a dolgozó „nem hitte el neki, hogy ki tudja fizetni a megvásárolni kívánt élelmiszert, mondván, hogy biztosan nincs a kártyáján pénz”.

Az idős asszonynak ezt követően el kellett hagynia a boltot.

Az érintett nem hagyta annyiban az egyértelműen sértő incidenst, és a vásárlók könyvébe rögzítette panaszát, rámutatva az eset valódi mozgatórugójára. „Valójában azért nem hitte el, mert 81 éves roma nő vagyok.” 

A vállalat reakciója és a vizsgálat eredménye

Az eset napvilágra kerülését követően a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. belső vizsgálatot indított, melyről a 24.hu újságírója kérdezte a vállalatot. Maczelka Márk, a vállalat kommunikációs vezetője hangsúlyozta, hogy a cég a leghatározottabban elítéli a diszkrimináció minden formáját. A nyilatkozat kitért arra is, hogy a vállalat esélyegyenlőségi referenst alkalmaz, magatartáskódexszel és Etikai Bizottsággal rendelkezik. Emellett érzékenyítő tréningeket tart a munkatársaknak a hasonló esetek elkerülése érdekében.

A lefolytatott belső vizsgálat végül megállapította, hogy a pénztáros megsértette a vállalat belső szabályait. Bár az áruházlánc hivatalos álláspontja szerint a szabályszegés „nem diszkriminatív alapon történt”, a cég megtette a szükséges munkajogi lépéseket.

A dolgozó kifejezte sajnálatát, a SPAR pedig hivatalosan is bocsánatot kért az idős asszonytól.

Orsós János szerdai Facebook-bejegyzésében megerősítette: édesanyja megkapta és elfogadta a hivatalos bocsánatkérést. A történet pozitív fordulata, hogy az idős asszony azóta ismét vásárolt az érintett üzletben, ahol elmondása szerint ezúttal „fölöttébb kedvesek voltak vele”.

Mi a történet tanulsága?

Bár az ügy végül megnyugtató lezárást kapott, az eset túlmutat egy egyszerű bolti incidensen. A feltételezés, vagy éppen a vásárlóban megjelent érzés, miszerint egy idős roma származású nő kártyáján „biztosan nincs pénz”, rávilágít azokra a mélyen gyökerező, gyakran tudattalan előítéletekre, amelyekkel a nemzetiségi kisebbségekhez tartozóknak nap mint nap szembesülnek.

Ezek az előítéletek ott lappanganak a hétköznapi interakciókban, és pillanatok alatt kirekesztő, megalázó helyzeteket teremthetnek.

Ugyanakkor a történet fontos precedenst is teremtett. Megmutatta, hogy az érdekérvényesítésnek van helye és értelme. A panaszkönyv tudatos használata, a transzparens kommunikáció és a nyilvánosság ereje együttesen képesek kikényszeríteni a felelősségvállalást. Az áruházlánc gyors reagálása, az érzékenyítő tréningek fontosságának hangsúlyozása, és a hivatalos bocsánatkérés egy olyan vállalati kultúra irányába mutat, amely hajlandó tanulni a hibáiból.

A végső tanulság azonban az egész társadalomnak szól, amíg valakinek a fizetőképességét a kora és a származása alapján ítélik meg a kasszánál, addig a diszkrimináció elleni küzdelem nem ért véget.