Nép­sz­erű pro­gram­sorozat indult novem­ber­ben, ame­lyet a Fővárosi Örmény Önko­r­mányzat, foly­tat­ni fog idén is. Első két alka­lom­mal Józse­fváros­ban jár­tunk, több, mint 60 résztvevő tet­szésére. Legközelebb már­cius­ban indu­lunk útnak, a közös sétákról meghívóban küldünk értesítést. Most néhány gon­do­la­tot közlünk az elhang­zot­tak­ból Kali Kinga diaszpóra-kutató munká­ja nyomán.

Tem­atikus várossétákat tar­tott a Józse­fvárosi és Fővárosi Örmény Önko­r­mányzat. A novem­ber 21‑i és a decem­ber 3‑i események témái a 19. század második felében, valamint a század­for­dulón és a 20. század ele­jén élő örmények tár­sadal­mi felemelkedésének útjai és inte­grá­ciós stratégiái voltak. A séták az egyko­ri mag­yarör­mény poli­tiku­sokról, költőkről, írókról szól­tak. Az ikonikus épületek, egyko­ri intézmények, iro­dal­mi kávézók bejárását iro­dal­mi művek felolvasásá­val tet­tük élvezetessé. A séta mega­lkotó­ja Kali Kinga író, antropoló­gus, diaszpóra-kutató, akinek aprólékos és nóvumokkal teli hát­térku­tatá­sai valóság­gal időu­tazás­ban részesítet­ték a résztvevőket. A pro­gramok Bence Balázs hivatá­sos ide­gen-vezető kalau­zolásá­val indul­tak. Balázs Szenkovits Ilona dédunoká­ja, aki Szenkovits Marci­nak, Pálffy Gyu­la Szenkovits Mar­ci mókái című anek­dotafüzére hősének legkisebb húga. Így örmény gyök­erű tagunk is egy­ben.

Magyarörmény értelmiségiek – írók, művészek

A Palotan­e­gyed egyik része volt a palotákkal hivalkodó Mágnás­fer­tá­ly, másik a művészn­e­gyed, ahol művészek lak­tak. Törzshe­lye és munka­he­lye  volt itt Bányai Elemérnek Zuboly­nak és Ady Endrének, valamint Törös Tivadar­nak, aki itt is lakott. Ady saját beval­lása szerint, anyai ágon örmény gyök­erű volt, a Gáborián család leszár­ma­zot­t­jaként. Magát keleti emberként szerette aposztrofál­ni, ugyanakkor az iro­dalomtörténet nem foglalko­zott ennek kutatásá­val rés­zlete­sen. Az eseményen ezen írók, költők tol­lából olvas­tunk fel szemelvényeket.

Politikusdinasztiák léteztek: ország-gyűlési képviselők és  miniszterek

1848 és az I. világháború között, 68 ország­gyűlési képviselő örmény ere­de­tét tudtuk megál­lapí­tani, eza­latt a for­rásadottsá­gok miatt az illetők apai ágon kimu­tatható örmény szár­mazását értjük. 

Ez per­sze nem jelen­ti azt, hogy – újabb for­rá­sok elők­erülésév­el – ne lehetne ez a szám néhány főv­el még nagy­obb. Min­da­zonál­tal igen szem­beötlő az örmény szár­mazású poli­tiku­sok mag­as szá­ma. Az 1900-as évek ele­jén Mag­yarorszá­gon élt örmény szár­mazású szemé­lyek szá­ma a legop­ti­mistább bec­slés­sel sem tehető 10–15 ezernél mag­a­sab­bra, ami az akko­ri öss­zlakosság­nak kevesebb mint 0,1%-a lehetett. Ehhez képest a mag­yar par­la­ment képviselőinek mint­e­gy 3%-a volt örmény gyök­erű, ami tehát kb. 30-szoros túl­reprezen­tá­ciót jelent! Min­dez jól mutat­ja, hogy az örményeknek sik­erült a mag­yarorszá­gi poli­tikai elitbe inte­grálód­niuk. Sik­eres, de a több­ség által sok­szor támadott assz­im­ilá­ciójukkal mag­yarázható, hogy éppen a dual­ista időszak utol­só par­la­men­ti cik­lusában emelkedett leg­ma­gasab­bra az örmény ország­gyűlési képviselők szá­ma.

A korszak egészét tek­intve a legtöbb képviselő a két erdé­lyi örmény cen­trum­ból, Szamosújvár­ról és Erzsé­betváros­ból, valamint a Bán­ság­ból szár­ma­zott, a megválasz­tot­tak több­sége innen került ki. A képviselői ház miatt több mag­yarör­mény poli­tikus is, a mostani Bródy S. utca egyko­ri kövét kop­tat­ta. Gopc­sa Lás­zló, Gajzágó Sala­m­on, Gorove Antal, Lukács Béla, Karát­sonyi Guidó, stb. – valamint Törös Tivadar, akinek elsődleges írói tudománya volt kigúny­ol­ni a mag­yarör­mény poli­tiku­sokat.

68 magyarörmény a parlamentben

Az 1848-as for­radalom­ban az örmények is aktí­van részt vet­tek (a két mag­yarör­mény ara­di vér­tanú, Lázár Vil­mos hon­véd ezre­des (1815–1849), és Kiss Ernő hon­véd altábor­nagy (1799–1849) neve emlí­tendő itt) – és ezt a tényt Bécs árulásként kezelte és meg­torol­ta. Később elveszítet­ték priv­ilégiu­maikat, iskoláikat Erdély­ben. 

A séták néhány állomása

A csap­at a Gut­ten­berg tér­ről indult, ahol még 1914-ben is egysz­intes házak sorakoz­tak. Az első állomás az Öreg Kémény­seprőhöz vendéglő, majd a Nemzeti Múzeumhoz men­tünk tovább, ami akko­rib­an a művészn­e­gyed közpon­t­ja volt, Meg­néztük a régi képviselőházat, ami jelen­leg Olasz intézetként működik.