Bár a Balatonnál láttam meg a napvilágot, apai Nagyapám részéről erős és mély gyökerek kötnek Nagymagyarország egyik városához, Erzsébetvároshoz. Eddig nem tudhattam igazán, hogy felmenőimnek mennyire volt nehéz hátra hagyni szeretteiket, addigi életüket. Elindulni az ismeretlenbe remélve, hogy egy napon újra együtt lesz majd a család. Ma már én is tudom milyen nehéz a múlt béklyóit és a megszokás kötelékeit elhagyni, még ha ez csak egy időre is szól. Vagy bátornak lenni ahhoz, hogy a múltunkat tisztelve és ismerve, elinduljunk egy úton, ami a miénk. Amikor erdélyi örmény gyökerű Nagyapámra gondolok, soha véget nem érő szeretetet érzek. Ha nem érkeznek meg a magyar tengerhez azon a napon, én sem lehetnék itt. Mégis most mindettől távol írom e sorokat. Gondolataimat 3–4 ezer kilométer távolságból a mindig „mosolygós” Kanári-szigetek egyikén veszem számba, miután én is úgy döntöttem, hogy útnak indulok.
Óh, lázadó ifjúság, mit jelentesz, mondd nekem?
Szívem félre kalapál, miért tetted ezt?
Mondd, Velem! Lángra gyúl bennem, Ó minden mi vörös!
Olthatatlan vágy szomját oltani kész!
Hiába minden, hisz minden betörött,
Arcomon nem maradt lehelet remény!Részlet Brabás Henrietta Óh lázadó ifjúság c, verséből.
Egy igaz társsal, Klaudiával. Ő olyan barát az életemben, akiről tudom, hogy elrendeltetett a találkozásunk. Nem számított, hogy elég lesz‑e a pénz, sokkal fontosabb volt, hogy mennyire hiszünk az álmainkban. Drága Nagymamám most is Magyarországon él abban a házban, ahol Nagypapámék új életüket kezdték. Ahol jómagam is 24 éves koromig szinte minden nyarat töltöttem.Azzal a diófával az udvarán, amit 1963-ban ültettek, abban az évben mikor Papa és Mama megismerték egymást. Valójában soha nem akarom elveszíteni azt a házat. Nincs az a pénz, aminek értéke vetekedhet azon évek emlékképeivel, melyek ott bujkálnak minden egyes fűszálban.

Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást Nektek Édesanyám, Édesapám és Testvérkéim! Ti mind ‑a kezdeti hitetlenkedés ellenére is- támogattatok elhatározásomban. Nagymamámnak, aki az én örök Barátom, Angyalom, aki, még ha a szíve meg is szakad, hogy nem lát, a kezdetektől hisz bennem és rengeteg erőt adva indított útnak. Tudja meg a világ, hogy boldog vagyok; most már csak a lelkem másik felét szeretném megtalálni, akivel összeköthetem az életemet és egy napon megmutathatom Neki, mit jelent a diófa hűs árnyékában ringatózni egy forró nyári nappalon.
Barabás Henrietta









