Csodálatos dig­itális barangolás­ra hívunk most. Össz­e­gyűjtöt­tünk kilenc csodálatos lát­ni­valót Örmény­ország­ban, ame­lyek képeken keresztül is lélegzetelál­lítóak. Ha éppen egy utazás ter­vezése előtt áll­sz, de még nem tudod mi legyen az úti cél, akkor ajánljuk figyelmedbe ezt a csodálatos orszá­got, ame­lynek gasztronómiá­ja is magá­val ragadó.

Garni

Gar­ni (örményül Գառնի) örmény kisváros Kota­jk tar­tomány­ban (örményül Կոտայքի մարզ). Jereván­tól körül­belül 30 kilo­méterre kele­tre talál­ható, az Azat folyó völ­gyében az awani bazalt­szur­dok felett. A városká­nak 7415 lakosa van. Gar­ni néhány évszázadon át az örmény kirá­lyok nyári szál­láshe­lye volt – a gar­ni erődít­mény rom­jai máig meg­van­nak. I. Tiri­datész az erődít­mény területén az első évszázad­ban épített ión Mithrász-tem­plo­mot. Több mint más­fél évezred háborí­tat­lansá­ga után 1679-ben a tem­plom egy föl­drengés során súlyosan megsérült, köveit részben elhord­ta a lakosság. 1966-ban rekon­struálták a talált ere­de­ti anyag­gal (ennek során során a környező fal­vakat is megku­tat­ták, majd vis­sza­szál­lí­tot­ták a tem­plom más cél­ra beépített köveit). A legú­jabb ásatá­sok során római kori fűtött fürdőre bukkan­tak, a mozaik­padló sértetlenül átvészelte az évezre­deket. Gar­ni­ban sok az örmény főváros­ból idelá­to­gató kirán­duló. A tur­isztikai látványossá­gok közé tar­tozik egy kék és fekete bazalt­ból épült keresztény tem­plom is, valamint a 12. száza­di Geghard-kolostor.

Geghard kolostor

A kolostor (örményül Գեղարդ) a 10–13. század­ban épült, félig szik­lá­ba faragott kolostorkom­plex­um Örmény­ország Kota­jk tar­tományában. 2000 óta a Világörök­ség része. A hagy­omány szerint a kolostort a 4. század­ban alapí­tot­ta Vilá­gosító Szent Gerge­ly. Helyén a bar­lang­ból kifolyó for­rás már a pogány idők­ben is szent­nek számí­tott és a kolostor egyik meg­n­evezése is Bar­langkoloso­tor (Ajri­vank) volt. A nyu­gati főbe­járathoz közeledve a dom­boldal­ban bar­lan­gok, kápol­nák, faragványok láthatók. A kolostort három oldal­ról 12–13. száza­di falak veszik körbe; negyedik oldal­ról a szik­lafal védi.

Az Ararát-hegy

Az Ararát kétc­súc­sú vulkáni masszívum az Örmény-mag­a­s­föld nyu­gati részén. Az egyik csúc­sa a Kis-Ararát, a másik a Nagy-Ararát. A hegység Töröko­rszág és Örmény­ország határá­nak közelében fek­szik, de török területen, 5000 méter felet­ti leg­ma­gasabb csúc­sokkal. A hegy a nevét az i. e. 1. évezre­di Urar­turól kap­ta („Ararát Királyság”), és asszír ere­de­tű. A Bib­lia özön­víz-történetében az Ararát hegyén fenek­lett meg Noé bárká­ja. A 10. század előt­ti örmény tradí­ció és az arab hagy­omány több más lehet­séges helyet is tar­tal­maz az özön­víz történethez, például a Jūdī-hegyet. (Korán, 11:46) Az örmény hagy­omány alapján Noé fiá­nak, Jáfet­nek egyik leszár­ma­zot­t­ja vis­sza­tért a környékre, és itt hoz­ta létre az örmény nemzet gyök­ere­it.

A Khor Virap

Hor Virap (örmény nyel­ven Խոր Վիրապ, Hor Virap, jelen­tése mély verem, (angol alak­ja Khor Virap) egy 17. század­ban épített kolostor Örmény­ország dél­nyu­gati részén, az Ararat tar­tomány­be­li Luszarat falu szom­széd­ságában, az Arak­sz folyó bal partján a török határ mel­lett. Örmény oldal­ról készült fényképeken a kolostor hát­tereként gyakran meg­je­lenik az egykor örmény földön fekvő, ma már török területen mag­a­sodó, közeli Ararát, az örmények nemzeti jelképe. A kolostor helyén és környékén állt egykor a történel­mi Artasat városa, melyet I. Artax­iász örmény kirá­ly, az Artash­esid-dinasz­tia első uralkodó­ja alapí­tott és tett meg Arme­nia Magna (azaz Nagy-Örmény­ország) fővárosává Kr.e. 189–188-ban, s ame­lyet római légiók pusztí­tot­tak el Kr.u. 163-ban. A jelen­le­gi Artasat város a történel­mi város rom­jaitól mint­e­gy 8–10 km-rel észa­k­ab­bra talál­ható.

Lastiver falu

Las­tiv­er egy nagy­on fes­tői hely, távol a civ­i­lizá­ciótól és a zajtól, Dil­i­jan­től 45 km-re és 12 km-re. Jereván­tól. A hely nép­sz­erű a túraútvon­alak szerelme­seinek körében. A túraútvon­al Yenoka­van falu­jától indul, fokozatosan egyre mag­a­sab­bra emelkedve. A kilátás lenyűgöző.

Noravank kolostor

A 13. század­ban épült Nora­vank mono­stor lenyűgöző épület­e­gyüttese egyike az örmény építészet közép­ko­ri gyöngysze­meinek, mely szere­pel a Világörök­ség javaslati listán is. Lenyűgöző épület­e­gyüttese egy főtem­plom­ból, és az azzal nyu­ga­tról szom­szé­dos Gav­it­ból és Bur­tel Orbelján (Orbe­li) herceg két­sz­intes sírtem­plomából áll. A főtem­plom­mal ellen­tét­ben, mely keresztkupolás szerkezetű, és az épület mára már félig rom­ba dőlt, a Gav­it és kiváltkép­pen a sírem­lék szinte ere­de­ti állapotában maradt fenn. Az épület­e­gyüttes mind­két tagját Momik, az Orbelján fivérek építésze építette, és halála évében 1339-ben fejezte be.

Sevanavank kolostor

A Sevana­vank kolostor területén két tem­plom áll, Surb Arakelots (Szent Apos­tolok) és Surb Ast­vat­samayr (Szent Iste­nanya) A két tem­plom közel azonos; anyaguk fekete tufa, kereszt alakúak. A kolostor­ban 200 kézi­rat, 400 nyomta­tott könyv, keresztek, és még sok más értékes tár­gy volt koráb­ban. Néhány feli­rat a 9. századra nyú­lik vis­sza. A Sur­bArakelots-tem­plom fából készült ajta­ja különösen szép; a 15. száza­di faragványok bizonyítják a ragyo­gó közép­ko­ri örmény művészetét.

Szeván-tó

Szeván-tó (örményül Սևանա լիճ) Örmény­ország leg­nagy­obb tava, és az egyik leg­je­len­tősebb a világ mag­a­san fekvő nagy tavai között, területe kb. 30%-kal nagy­obb, mint a Bal­a­ton. A tó Gegharku­nik tar­tomány­ban fek­szik. A Van-tó és Urmia-tó mel­lett egyike a történel­mi Örmény­ország három nagy tavá­nak (melyeket örmény ten­gereknek is szok­tak nevezni). Az emberi bea­vatkozá­sok következtében mérete 1940 és 1970 között jelen­tősen lec­sökkent.

Jereván

Jereván (örményül: Երևան) Örmény­ország fővárosa és leg­nagy­obb városa, a Hraz­dan folyó mel­lett fekvő település a kaukázusi régió egyik leg­fontosabb ipari, kul­turális és tudományos közpon­t­ja. A város a világ egyik legrégebb óta lakott települése, I. Argisti Urar­tu királya kr. e. 782-ben alapí­tot­ta (2802 éve), 1879. október 1‑jén pedig városi ran­got kapott II. Sán­dor orosz cártól. A település 1918 óta, tizen­har­madik fővárosa Örmény­ország­nak, valamint a hete­dik olyan, ami az Ararát-sík­sá­gon fek­szik.