Megál­lás nélkül kon­certezik, ősz­in­tén él, kiáll az álla­tokért, nép­sz­erűsége töretlen, ahogyan korából is jóc­skán leta­gad­hat. Nem­ré­gen érkezett haza Mon­tene­gróból, éppen, hogy születés­napi buli­ját kiélvezhette Erdély­ben, család­ja körében; hogy azután az István a Kirá­ly rock­op­erából énekel­jen duet­tet Var­ga Mik­lós­sal Budapesten. Ő Keresztes Ildikó, akiv­el születés­nap­ja után beszél­get­tünk azokról a kérdésekről, ame­lyek meghatározók számára.

„Nagy­on nehéz mag­a­m­mal, hahaha…Az életem olyan, mint egy hul­lám­vasút, csak fent és lent létezik, középút alig. Egyrészt túl­sá­gosan érzelem vezérelt ösztön­lény vagyok, ret­ten­tő amplitúdókkal, ami áldás és átok is egy­ben, más­részt áta­lakuló művész is egy­ben, aki min­den helyzethez tud alka­lmazkod­ni (ha akar…). Ami­lyen még vagyok: ember­séges, igazsá­gos, egyenes, makacs, önfe­jű, fegyelmezett, max­i­mal­ista őrült, aki vagy tel­jes erőbedobás­sal csinál valamit, vagy sehogy. Ja, és véletlenek ninc­senek!” – vall­ja magáról Keresztes Ildikó, a Turay Ida Szín­ház művésze.

„Az ének­lés vala­h­ogy eszem­be sem jutott” – emlékezik vis­sza gyerekko­rára Keresztes Ildikó, aki adottsá­gai miatt tornászként volt reménysége Marosvásárhe­lynek. Legaláb­bis ez volt a jól kiszámí­tott terv, ami a gim­naszti­ka sza­kedzői diplomáig el is tar­tott. Ildi vis­zont sosem volt átlagos­nak mond­ható.

„Nem tudok „normális” emberként létezni”

Min­den kon­ven­ciót ledob­tam mag­a­m­ról már apró gyerekko­rtól. Az a tár­sadal­mi nor­ma sem volt egyértelmű, ami egy nő életét általában jellemzi. Érettsé­gi, egyetem, házasság, gyerekek. Nálam sem­mi nem úgy jön, mint ahogyan az megszokott, de ez egyál­talán nem baj, a helyzet már megedzett. Az életemet ősz­in­tén, szenvedél­lyel és hit­tel élem – vall­ja az énekesnő, aki tud­ja, hogy az élet az egyik kezév­el elvesz, míg a másikkal ad. Mint mond­ja: min­den­nek meg van az ára, max­i­mum válo­gat­ni lehet, hogy melyik felel meg job­ban. Ha újra kez­deném is, ugyana­zokat az áldoza­tokat hoznám meg. Nem tudnám elképzel­ni másképp.

A csalá­dom mindig jól fogad­ta az extrém dol­gaimat amel­lett, hogy éde­sanyám a következetessé­gre nevelt. A szeretteim egyik fele széke­ly, a másik fele (anyai nagy­mamám ága) mag­yarör­mény. Mára felértékelődtek szá­mom­ra a közös pil­lana­tok és együt­tlétek. Sokáig a hivatá­som töltötte ki az életemet, a kon­certek voltak fontosab­bak. Ma a csalá­dom és a bará­taim azok. Nélkülük biz­tosan nem tar­tanék ott, ahol tar­tok – hangsú­ly­oz­za Ildi, aki szeretne töb­bet meg­tudni a szár­mazásáról és job­ban megis­merni a kaukázusi és erdé­lyi örmény kultúrát. Mint fogal­maz a rock­énekes: ma már megértem rá, és megenged­hetem mag­a­m­nak, hogy érdekel­jen min­dez, annak ellenére, hogy mag­yarnak val­lom mag­am és büszkén teszem azt.

„A harmincas éveiket taposó zenészeim csak csodálkozva nézik, hogy hogy a „francban” bírom így még mindig”

Látom a saját korosztá­ly­omon, hogy sokan egyik napról a másikra bepánikol­nak az elmúlás miatt. Van­nak olyanok is, akik egészen új dolog­ba fog­nak, hogy megújuljon az életük. Én is ez utób­bit fontol­gatom, sok ter­vem van ezzel kapc­so­lat­ban. Egyelőre annyi elfoglalt­sá­gom van, hogy nem tehetem meg, hogy „szabad­sá­got veszek ki” és egysz­erűen másképp élem az életem, mint eddig. Pedig annyi min­den van még, amit meg akarok ten­ni. Utazni például, kitörni a már megszokot­tból és azál­tal feltöltőd­ni. Szim­plán kimoz­dul­ni a kom­fortzónából.

„Tisztelem az életet”

Meg­tan­ul­tam tisztel­ni és szeretni az élővilá­got, a környezetemet. Szem­besül­tem azzal, hogy mi emberek men­nyire önzők, felelőtlenek és kegyetlenek vagyunk. Nem akar­juk lát­ni: azzal, hogy öljük magunk mel­lől az úgy­n­evezett alac­sonyabb rendű élőlényeket, pont azt fogjuk elérni, hogy saját kezünkkel fogjuk kinyírni önma­gunkat. A belátáshoz nyil­ván fel kell nőni annak ellenére, hogy már régó­ta szemünk előtt a következmények sora. Aki ismer, tud­ja rólam, hogy szá­mom­ra a leg­nagy­obb érték az élet! Tök min­d­e­gy, hogy az egy állaté, növényé vagy az emberé. Ez az, amit nem lehet megven­ni.