Július 20-tól augusz­tus 1‑jéig hazánk­ba láto­gat Ovszan­na Szark­isz­jan örmény szín­házi ren­dezőnő. Vendéglátó­ja a XVIII. kerületi Örmény Nemzetisé­gi Önko­r­mányzat jóvoltából a 2013 óta működő Artashat Örmény Nemzetisé­gi Szín­ház Kul­turális Egyesülete.

A szín­ház tár­su­latá­nak abban a megtisztel­tetés­ben van része, hogy a hazájában méltán elis­mert ren­dezőnő egy anyaország­ban már bemu­ta­tott és ott jelen­leg is műsoron lévő darabot ren­dez a mag­yarorszá­gi közön­ség számára, melynek pre­mierére előreláthatólag ez év szeptem­ber­ben kerül sor.

Az Ajakrúzs N°4 címet viselő, egy felvoná­sos zenés komédiában a házassá­gi évfor­dulójuk megün­neplésére készülő háza­spár életébe csöp­penünk bele. A jeles napon a fér­fit hirte­len munká­ba hív­ja köte­lessége, így az ass­zony egyedül marad otthon az évfor­dulójukra kapott ajándékaival. Illetve nem egészen egyedül… Hirte­len egy nem várt vendég top­pan be és jelen­léte jól összekuszál­ja az eseményeket. Az eddig nem féltéke­ny, – és min­dezt büszkén hang­oz­tató férj – ékte­len hara­gra ger­jed. A pikírt szom­széd tán­cos­nő meg­je­lenése a szí­nen sem segít kibo­gozni a cse­lek­mény szálait. Végül egy határo­zott rendőrnő tesz igazsá­got, és min­den kiderül, illetve min­den­ki derül.

Az együttműködés alapvető cél­ja a mag­yarorszá­gi örmények önkéntes szerveződéseként az örmény nemzetiségű állam­pol­gárok hagy­ományainak, kul­turális örök­ségének megőrzése és ezek továb­badása leszár­mazóik felé, így erősítve meg kötelékeiket és az önál­ló kul­turális tevékenységeik kialakulását. Olyan pro­fesszionális szín­házat álmod­tunk, ami magá­ba foglal­ja az örmény kultúrát, az örmény zenét, az örmény írókat, darab­jaikat, a Mag­yarorszá­gon élő, örmény szár­mazású, illetve az itt vendégeskedő művészeket is. Színes palet­tát nyúj­tunk min­den szín­házi évad­ban, mely kizárólag örmény vonatkozású. Törekvésünkben nagy segít­ség szá­munkra a ter­méke­ny örmény iro­dalom. Előadá­sainkban törek­szünk a két­nyelvűsé­gre, valamint a feli­ra­tozás­ra. Olyan külön­leges keleti világú szín­házat hoz­tunk létre, ame­ly az itteni euró­pai emberek számára ez idáig ismeretlen volt.

A nemzetisé­gi vonatkozá­son túl szín­házunk színes reper­toár­jához az is hoz­zá­tar­tozik, hogy tár­su­latunk Mag­yarorszá­gon született, tan­ult és végzett színészek­ből áll, így a mag­yarorszá­gi szín­ját­szás mesterei. Ezért mul­ti­kul­turális vonatkozá­suk megkérdő­jelezhetetlen. A mag­yarorszá­gi szín­ját­szás éppú­gy jelen van életük­ben, mint az örmény nemzetisé­gi von­al képvise­lete.

Össze­fogá­sunkkal példát szeretnénk mutat­ni gyer­meknek, fel­nőt­tnek, fiatal­nak, idős­nek, kisebb­ségnek, nemzetiségnek egyaránt.

Ajánljuk magunkat és az Ajakrúzs című legú­jabb darabunkat azok­nak, akik szeretik a külön­leges, zenév­el, tánc­cal és hagy­omán­nyal teli szín­házi élményt, és nyi­tot­tak egy másik kultúra megis­merésére.

RÖVID INTERJÚ A RENDEZŐNŐVEL

Meséljen magáról, szakmai múltjáról!

1956-ban szület­tem az Örmény Köztár­saság­ban, Artashat­ban. 1974-ben fejeztem be a középiskolát és rögtön felvételt nyertem a HAYFILM stúdió pro­duc­er kurzusára, melynek vezető­je a közis­mert és híres Malyan Hen­rik volt. Néhány ismert név, akik­től sokat tan­ul­tam itt és szerenc­sém volt együtt alkot­ni velük: Frun­ze Dovlatyan, Albert Mkrtchyan, Bagrat Hov­hn­nisyan, Vantseti Danielyan. A kurzu­son tan­ul­takat kam­a­toz­tat­va az évek során assziszten­sként, segéd­pro­duc­erként, másod­pro­duc­erként is dol­go­z­tam. Egy kis kitérőként még rajz­filmek készítésében is részt vet­tem. Ezt a műfa­jt elhagy­va a Shukhrat Salikhovich Abasov vezette tasken­ti Szín­házi Intézetben tan­ul­tam tovább. Nem elégedtem meg ezzel, Jereván­ban foly­tat­tam tanul­mányaimat Nel­sik Hov­han­nisyan kurzusán. Közreműködtem a Filmhar­mó­ni­ai Intézet örmény hang­versenyeinek szervezésében, mint pro­duc­er. Ezután a Komi­tas Cham­ber Music House vezetőpro­duc­ere let­tem. 2008-tól az Artashat Város középiskolá­sai közpon­ti szín­házi cso­portjá­nak vagyok a vezető­je.

Mit szólt a felkéréshez?

Először meglepődtem, azután óriási öröm töltött el. Úgy vélem, hogy ez az együttműködés a két művészeti központ között, közelebb viszi kultúránkat egymáshoz. Remélem, a későb­biek­ben lehetőség nyí­lik arra, hogy a mag­yarorszá­gi örmény színészek és az anyaorszá­gi fiatal művészek is kölc­sönös láto­gatá­sokat tegyenek egymás­nál, ezzel erősítve meg a kapc­so­latukat.

Miért erre a darabra esett a választása?

Ezt a darabot első­sor­ban a humo­ra miatt válasz­tot­tam. A másik szem­pont az volt, hogy az előadás során be tudjunk mutat­ni olyan szer­tartá­sokat, melyek tipiku­san örmény ere­de­tűek.